A tizedik lakás árnyéka

A lépcsőház hűvösében megfagyott a levegő, amikor Erzsi néni fenyegetése elhalt a fokok között. Bálint nem tudott válaszolni; ujjai fehérre fehéredtek, ahogy a barna borítékot szorította. Ám a feszültséget nem a lentről felszűrődő nesz törte meg, hanem egy ajtó száraz kattanása odafent. Dr. Balog Henrik lépett ki a tizedik lakás sötétjéből, elegáns, élére vasalt öltönyében, mint egy hideg árnyék, amely lassan ereszkedik alá a bizonytalanságba.
Balog nem sietett. Léptei kongtak a kőlapokon, s a hang baljóslatú ritmust adott a ház elnémult lakóinak. Amikor elért az első emeleti fordulóhoz, tekintete megállapodott Bálinton, majd a borítékon, végül Erzsi néni megkeményedett arcán. A kényszerárverező ügyvéd szája sarkában jeges félmosoly derengett. Pontosan tudta, ki milyen adósságcsapdában vergődik: Mátéék elszálló törlesztői és a házat fojtogató hitelek mind az ő aktáiban landoltak.
– Remélem, nem zavarom a családi idillt – jegyezte meg Balog, hangja sima volt és fojtogató, mint a hurok. – Bálint, a fizetési felszólítások határideje ma lejár. Ha a boríték tartalma nem a banki követelések rendezésére szolgál, akkor feleslegesen rejtegeti. A türelem drága mulatság ebben a házban, és én nem szeretem vesztegetni az időmet.
Erzsi néni elhátrált egy lépést, otthonkája szélét morzsolva, szemében a mindent tudó gőg helyét hirtelen átvette a feszült aggodalom. Balog jelenléte mindenkit emlékeztetett arra, hogy a ház feletti uralom már rég kicsúszott a lakók kezéből. Lent, a kapualjban Enci gyanakodva kapta fel a fejét a fentről lejövő jéghideg hangra, miközben a kezében tartott pogácsás tálca megremegett. A csapda bezárult, és a sötétség lassan elnyelte a menekülési útvonalakat.