A hatósági bejelentés árnyéka

Bálint hátat fordított Balognak, és görcsösen a kabátja belső zsebébe süllyesztette a barna borítékot. A vastag papír sercegése élesen visszhangzott a hűvös kőlapokon. Erzsi néni szorosan a korláthoz lapult, otthonkája szélét csavargatva; a mindent tudó gőg pillanatok alatt elpárolgott az arcáról, ahogy a kényszerárverező hideg tekintete végigsöpört rajtuk.
Odalentről nehéz léptek zaja törte meg a dermedtséget. Enci indult meg felfelé a lépcsőn, kezében a tálcával, amelyen elnehezült a tepertős pogácsák illata. Amikor a fordulóba érve meglátta a feszült hármast, a léptei megtorpantak. Szeme azonnal megállapodott Bálint remegő kezén, amint az még mindig a kabátzsebénél babrált.
– Mi történik itt? Bálint, mi az a boríték? – kérdezte szaggatottan Enci, hangjában nyers félelemmel.
Balog Henrik nem sietett a válasszal. Egy lassan kimért lépést tett lefelé a fokokon, elegánsan megigazította sötét zakója hajtókáját, majd megszólalt:
– Csupán a lakossági bejelentésről egyeztetünk, Enikő. A hatóságok hamarosan kijönnek a tegnap esti események ügyében. És ha Bálint nem tisztázza időben a pénzügyi kötelezettségeit, a rendőrségi szemle csak a legkisebb gondjuk lesz ebben a házban.
Abban a pillanatban Varga Nóra viharzott be a kapualjon át, fejét mélyen lehajtva, egy furcsán megtömött sötét táskát szorítva a mellkasához. Fel sem nézett, csak gyanús sietséggel átfurakodott közöttük a keskeny lépcsőfordulóban. Bálint torka teljesen kiszáradt: érezte, ahogy a tegnap esti titok súlya alatt végleg megroppan a talaj.