A titok neonfényben

Bálint szemei össze-vissza jártak a zseblámpák fényében, mint két megrettent légy. „Mi… mi van?” – dadogta, mintha Enci nem magyarul beszélt volna az imént, és még sosem látott volna egy csecsemőt. Erika a karjában szorongatta a babát, szeme tágra nyílt, mint egy őzgidáé a fényszórók kereszttüzében. A tegnap esti titok, ami eddig csak diszkréten pislákolt a felszín alatt, most egy neonreklám fényességével lobbant fel kettejük között, amit Enci tekintete azonnal dekódolt. A levegő sűrűbb lett, mint egy elfeledett pörkölt szaftja.
Dr. Szabó, aki addig igyekezett a lépcsőforduló legmélyebb zugába olvadni, most hallotta, ahogy Erzsi néni közelebb lép. „Hallotta, doki? Most kell cselekedni! Nincs áram, nincs kamera, még a vakolat is omlik. Egy kis papír, egy-két aláírás… ki fogja észrevenni? Csak a mi kis titkunkat, ugye?” A doktor remegő kézzel tapogatta a zsebét. Az eltitkolt gyermek ügye, ami eddig csak a rendelője hátsó szobájában szivárgott, most a teljes ház lépcsőházában szellentett egy hatalmasat, és a szag mindenhová elért.
Kelemen Dániel, akinek a monitorfények világította élete az áramszünettel omlott össze, most a folyosó sötétjében állt. Keze idegesen a telefonja után kapott, mintha az az egyetlen eszköz lenne, ami meg tudja erősíteni, hogy a tegnap esti döntése – az a bizonyos, mindent felforgató döntés – valóban megtörtént. A szorongás gyomorgörcsként mardosta, és a hangzavar csak erősítette a paranoid érzését: mintha mindenki az ő titkát akarná megfejteni a sötétben.
A tömeg Karesz ajtaja előtt már szabályos ritmusra kezdett dörömbölni, mintha az épület ritmusszekciója lenne. „Nyisd ki, Karesz! Gyere ki!” – harsogták. Dr. Bordás, a „R=U/I” szentélyének őre, most már szinte üvöltött: „Nincsenek amperjei! Nincsenek! Amatőrök! Ez fizika! Egy komplett házat nem lehet egy gitárerősítővel felrobbantani, de mégis!” Székely Ricsi egy pillanatra elgondolkodott, hogy bedobjon-e egy akciós ukrán öblítőt a tömegbe, hátha az megnyugtatja a kedélyeket, de aztán inkább megvonta a vállát. A káosz folytatódott, és a tegnap esti titok egyre csak mélyebbre ágyazódott a kollektív pánikba, mint egy beütött szög egy rohadó falba.