A tegnapi hiba ára

Bálint hátraarcot vágott, és a gang sötét sarkába lapult, a vizesblokk kiálló fala mögé. A bőrdzseki belső zsebében szinte égetett a vastag boríték. Dániel az ajtóban maradt, ujjai görcsösen szorították a telefont. A kijelző ismét felvillant, egy újabb titkosított üzenet érkezett: „Tudjuk, mit léptél tegnap este. Nincs visszaút.” Dániel gyomra görcsbe rándult. A tegnapi kétségbeesett kattintása, az adatbázis megbuherálása, amivel ki akart törni az adatelemzői mókuskerékből, most végleg rászakadt.
– Megőrültél, Bálint! – sziszegte Dániel a sötétbe, de a hangja elhalt, mert az első emelet felől már Erzsi néni éles hangja hasított a levegőbe.
– Mi ez a csörömpölés odafönt? Fekete úr, maga meg mit tereli itt a rendőröket, miközben az adósságokat bezzeg nem tudja behajtani? – kiabált ki az idős asszony az ajtórésen, miközben gyanakvóan leste a lépcsőházat. – Ida boltját, a Miri Csemegét is zaklatja, pedig az legalább tiszta!
Fekete Zoltán dühösen intett lefelé, de a zsaruk már elérték a második emeleti fordulót. Bálint érezte, hogy a csapda bezárul. Ha most megállítják, a borítéknak lőttek.
A mélyben, a szuterén dohos sötétjében Ricsi fojtott hangon szorította sarokba a professzort:
– Pofa be, prof! Ha feljönnek, mindkettőnket lekapcsolnak. A tegnapi balhé után ez a legkevésbé hiányzik.
Bordás András csak halkan morgott a sötétben, miközben a fenti folyosón Dániel képernyője újra vibrálni kezdett, mint egy ketyegő bomba.