A tegnap éjfél emléke

Dániel elvakultan hunyorított a vakító akkumulátoros fényben, és védekezően emelte maga elé a kezét, amiben még mindig ott szorította a rezgő telefont. Fekete Zoltán szigorú, vádló pillantása elől nem volt hová hátrálnia, ám a közös képviselő dörgedelmei elcsuklottak a tudatának peremén. Egyetlen dolog lüktetett a halántékában: a tegnap éjféli illegális rendszerbelépés pontos időbélyege.
– Semmi közöm a dobozokhoz, Zoltán – nyögte ki Dániel fojtott hangon, miközben hátrált egy lépést a saját ajtaja felé. – Az mind a szuterénos cucca.
A lépcsőforduló árnyékából Székely Ricsi surrant elő, és szótlanul, kapkodva próbálta a korlát mellől közelebb húzni a kartonjait, nehogy Fekete úr hivatalos leltárba vegye a csempészárut. Fekete Zoltán elforduló fénysugara alatt Dr. Balog Henrik is kihasználta a pillanatot: zajtalanul csúsztatta be a kulcsot a saját zárjába, kimenekülve a szigorú közös képviselő szeme elől.
Dániel nem várta meg a folytatást. Kulcsát a zárba forgatva belépett a vaksötét előszobába, és magára rántotta az ajtót. A lakásban uralkodó csend fojtogatóbbnak hatott, mint a lépcsőházi zűrzavar. A telefon halvány fényénél az íróasztala felé lépett. Tegnap éjjel egyetlen elhamarkodott döntéssel törte át a céges adatbázis védelmét, hogy kiutat találjon az anyagi csapdából. A kijelzőn ekkor újabb értesítés villant fel: a zsaroló nemcsak az időpontot tudta, de a lakásának belső IP-címét is mellékelte. A tegnap esti titok nem maradt rejtve, és a fenyegetés már a falakon belülről érkezett.