A tagadás összeomlása

Bálint kapkodva rázta a fejét, a szavak végre kibuktak belőle, dadogva és erőtlenül. „Nem, Enci… nem… ez valami tévedés, Erzsi néni… megint összekever valamit.” De a tekintete elárulta. Nem volt benne meggyőződés, csak puszta pánik, ami elnyelte a mondanivalóját.
„Tévedés?” Enci hangja most már hideg volt és metsző. A borítékot Bálint mellkasához nyomta. „Ezek a képek is tévedések? Vagy az orvosi papírok, amiken Dr. Szabó neve szerepel? Miért rejtegetsz egy gyereket? Egy másik nőt?” Lassan körbenézett, tekintetével végigsöpört a kémlelő ajtókon. „Senki nem téved itt, Bálint! Csak te hazudsz!”
Bezeredi Melinda dühös nyögéssel lépett elő az ajtajából. „Na, végre, kibukott! Mondtam én, hogy valami bűzlik ebben a házban!” Bartha Zsófia is kilépett, összekulcsolt kézzel, arca vörös volt a felháborodástól. „És Szabó doktor? Mit tud ő? Megint a kártyaadósságai miatt hallgat?”
A megnevezett orvos, Dr. Szabó András, aki eddig a saját ajtajának résénél lapult, most hirtelen megfordult, mintha valami sürgős dolga akadt volna a rendelőjében. De a mozdulata túl gyors volt, túl feltűnő. A lakók tekintete, mint éles nyilak, követte minden egyes lépését.
Dániel, aki addig csak a telefonjába temetkezett, most felemelte a fejét. A monitor kéken világító betűi elmosódtak. „Ez… ez nem lehet igaz…” – suttogta maga elé, de valójában Bálint összeomlását látta saját tükörképeként. A tegnap esti titok, amit ő rejtett el, sokkal súlyosabbnak tűnt most, hogy Bálint lelepleződésének tanúja volt. Képtelen volt megszabadulni az érzéstől, hogy az ismeretlen üzenetek, amiket kapott, valahogy összeérnek ezzel a folyosói drámával.
Fekete Zoltán, a közös képviselő, most már nem csak sóhajtott, hanem idegesen igazgatta a szemüvegét. A hatósági ultimátum és ez a személyes dráma együttesen fojtogatta a házat. A szuterénből Székely Ricsi most már nyíltan figyelte a jelenetet, elfelejtve a dobálózást. Éppen egy frissen csempészett olasz kávékészletet rakodott volna ki a csomagtartóból, de most minden mozdulata megállt. A feszültség tapintható volt, mint egy villámcsapás előtti levegő.