Az eltűnt gyermek

A feszültség tapintható volt, mint egy villámcsapás előtti levegő. Ekkor egy új, metsző hang hasított a levegőbe, még élesebben, mint Enci vádjai. „És hol van Miri?” – kiáltotta Bezeredi Melinda, tekintetével a folyosó üres szakaszát pásztázva. „Már rég haza kellett volna jönnie az iskolából, de senki nem látta délután óta!”
A kérdés, mint egy láthatatlan ütés, érte Bálintot. Sápadt arca még jobban elfehéredett. A „tegnap esti titok” súlya, amit Dániel is érzett, most mintha új értelmet nyert volna. Miri eltűnése – a ház legkisebb, legvédtelenebb lakójának hiánya – azonnal átalakította a személyes drámát kollektív rémálommá.
Bartha Zsófia dühös zihálással lépett előrébb. „Igaz, Melindának van igaza! Miri nincs meg! Talán a nagy titkaidhoz van köze ennek is, Bálint?!” A szomszédok suttogása elfojtotta Dr. Szabó András halk sóhaját, aki megint megpróbált visszaszökni a rendelőjébe. De most már mindenki őt figyelte. A háziorvos, akinek a neve a kompromittáló papírokon szerepelt, hirtelen a figyelem középpontjába került, nem csak Bálint titka, hanem Miri lehetséges eltűnése miatt is.
Fekete Zoltán, a közös képviselő, most már nem csak a szemüvegét igazgatta, hanem a homlokát törölte. A hatósági ultimátum és a gyermek eltűnése – ez már túlmutatott a bürokrácián és a házirenden. A szuterénből figyelő Székely Ricsi is összeszorította ajkát. Miri ismerte őt. A csempészett áruk most jelentéktelennek tűntek egy eltűnt gyermek árnyékában.
Dániel a telefonjára pillantott. Az ismeretlen üzenetek, amik tegnap este óta kínozták, hirtelen elhomályosodtak Miri elvesztésének gondolatától. A ház nem csak titkokat rejtett, hanem embereket is elnyelt.