A szuterén árnyai

Bálint mozdulatlanul állt a hideg lépcsőházban, ujjai fehéredtek a kopott vasrudak szorításától. Fentről nem hallatszott ajtócsapódás; Vincze Erzsébet nehéz léptei félúton elhaltak. Az öregasszony visszahajolt a korlát felett, szürke, vékony haja ziláltan keretezte beesett arcát az emeleti sárgás fényben.
– A szuterénnél is ég a föld, fiam – sziszegte lefelé, hangja kísértetiesen visszhangzott a zárt térben. – A székely Ricsi meg a szomszéd kis Ottó ott gubbasztanak a sötétben a kocsik mögött. Azt hiszik, a csempészett parfümök meg az osztrák kávé miatt áll a rendőrautó a kapuban. Reszketnek, mint a nyárfalevél. Pedig a hatóságot a tegnap esti gázórás disznóság érdekli. Valaki köpött a bejelentéssel.
Erzsi néni szárazon felnevetett, a hang mintha fémkarommal szántotta volna végig Bálint idegeit.
– Ha a rendőrök lemennek a pincébe a gáz miatt, mindent felforgatnak. Megtalálják Ricsi raktárát, aztán átfésülik a földszintet is. Szabó doktor rendelőjébe is be fognak nézni, és akkor az a lány a csecsemővel nem marad titokban. Nincs sok időd, Bálint.
Az öregasszony feje eltűnt a lépcsőfordulóban, egy távoli zár kattanása jelezte a magányos visszavonulását. Bálintot elöntötte a forróság. Ha a rendőrség a tegnap esti illegális gázóra-átírás miatt házkutatást tart, Erika és a gyerek percek alatt lebukik a sarokba szorított, adós orvosnál.
Loholt lefelé a lépcsőn, de a belső udvarra kilépve hirtelen meg kellett torpannia. A fojtogató félhomályban Székely Ricsi és Ottó álltak a falhoz lapulva. Ricsi arcáról eltűnt a szokásos, lezser, mindent megoldó vigyor, görcsösen szorított magához egy kartondobozt, míg Ottó tágra nyílt szemekkel leste a kapualj felől beszűrődő kékes villanásokat. A ház feszült csendjét csak a kintről beszűrődő, recsegő rendőrségi adóvevő zaja törte meg.