A szűk résen át

Bálint kihasználta, hogy a lépcsőházi figyelem a sárga mellényes ellenőrökre szegeződött, és némán visszalépdelt a földszinti folyosó homályába. A rendelő homályos üvegajtaja mögött mozgás derengett: Erika állt ott, karjában szorosan ölelve a takaróba pólyált csecsemőt. A nő tekintetében riadt remény csillant, amikor meglátta a férfit, ám mielőtt Bálint rányithatott volna a kilincsre, a zár élesen kattant.
Dr. Szabó András belülről fordította rá a kulcsot. Az orvos arca szürkésfehér volt a félelemtől, kezében az adósságlevelek kötege reszketett. Csak annyira nyitotta ki a biztonsági láncra vett ajtót, hogy fojtogató lehelete – az olcsó konyak és a dohszag keveréke – kiáramoljon a szűk résen.
– Egyetlen lépést se, Bálint – sziszegte szaggatottan a doktor. – Balog ügyvéd úr már a nyakamon van a kártyaadósságok miatt. Ha fél órán belül nem szerzel nekem készpénzt a törlesztőre, feltárom az ajtót, és kikiáltok a gangra. Encinek, Zoltánnak, a komplett társasháznak elmondom, kiket rejtegetek a rendelőm hátsó szobájában.
Erika halkan felnyögött a sötétben, de Szabó rá sem nézett. A szomszéd ház harmadik emeletén Marietta épp átmenekült Ottó csendes lakásába a fojtogató házbéli zűrzavar elől, ám Bálintot ez sem vigasztalta. A férfi torka kiszáradt, ahogy megértette: a zsarolás hálója ráfonódott, és választania kell a lelepleződés és az azonnali engedelmesség között.