A szoruló hurok — más fényben

Bálint szeme megvillant. A tehetetlen düh egy pillanatra elnyomta a félelmet, de Dr. Balog Henrik jéghideg tekintete azonnal visszarántotta a valóságba. Az ügyvéd szavai – „az adósság az adósság” – nem csak Mátéékra, hanem az egész házra, sőt, Bálint saját, egyre szoruló nyakára utaltak. Érezte, ahogy a pénzügyi hurok lassan, de könyörtelenül összehúzódik. A folyosó levegője sűrű volt, szinte harapható.
Fekete Zoltán, a félemeleti ajtó mögül előbukkanva, még inkább erősítette a nyomasztó atmoszférát. A sárga csekktömb a kezében a bürokratikus, elkerülhetetlen terhek szimbólumaként hatott, amelyek csak tetézték a már amúgy is elviselhetetlen feszültséget. Bálint tekintete egy pillanatra megakadt az ügyvéd mappáján, mintha abban látná sorsa megpecsételését. Balog Henrik rezzenéstelen arca mögött egy ragadozó hideg számítása rejlett.
Bálint érezte, ahogy a falak közelednek. Fekete Zoltán feszült figyelme azt jelezte, hogy a házban senki sem maradhat észrevétlen. Erzsi néni zsarolása az eltitkolt gyermekről még visszhangzott a fülében, frissen tartva a tegnap esti titok fájdalmas valóságát. A menekülés vágya és a bezártság érzése egymással viaskodott benne.
Rájött, hogy a tegnap este történtek, az a hirtelen, kétségbeesett döntés, amit hozott, most lassan utoléri. A titok, amit eddig a mélybe temetett, a lakók figyelő szemei és a hatóság közeledte miatt minden korábbinál valóságosabban fenyegette. Nem volt hová mennie. A lift túl messze, a lépcsőforduló Balog és Fekete között eltorlaszolt.
Ekkor, a tehetetlenség szorításában, hirtelen eszébe ötlött egy másik név, egy másik arc: Dr. Szabó András. A háziorvos, akinek a rendelője pont a földszinten volt, és aki tudott dolgokról. Talán ő tud valamilyen kiutat, bármilyen apró rést ezen a fullasztó hálón. A tekintete egy pillanatra lefelé, a földszint irányába rezdült, mintha az ajtaja mögött rejlene az egyetlen remény.