A szoruló hurok

Bálint szótlanul kitépte ingujját az öregasszony görcsös szorításából, s a kapkodó léptekkel lefele tartó árnyak közé menekült. Nem válaszolt Erzsi néninek; a sötét lépcsőház amúgy is magába nyelte a zsaroló szavait, miközben a harmadik emelet felől fojtott, éles férfihang törte meg a vezetékek sercegését.
Máté a korlátnak támaszkodva bújta a telefonja kék derengésű kijelzőjét. A felújítási munkák félbehagyott törmelékei között a legújabb banki fizetési felszólítás értesítője világított: a megemelt törlesztőrészlet végleg kimerítette a tartalékaikat. Mögötte a félkész lakásból Bianka halk, feszült sírása szűrődött ki, amit a lány hiába próbált elfojtani a sötétben.
Ekkor a folyosón kimért, csikorgó léptek közeledtek. Dr. Balog Henrik egy apró elemű zseblámpa keskeny fénysugarában haladt végig a gangon, élre vasalt kabátjában mintha tudomást sem vett volna az áramszünetről. Megállt Máté mellett, s halk, vészjóslóan nyugodt hangja hűvösebb volt a lépcsőházi huzatnál.
– A végrehajtási jog bejegyzése megtörtént, Máté – mondta az ügyvéd, miközben bőrmappáját a hóna alá szorította. – A jövő hét közepéig van ideje rendezni a hátralékot. Ha a bank felmondja a szerződést, a megbízóim azonnal átveszik a követelést. Nem javaslom, hogy a közgyűlés csodájára várjanak.
Bálint a lépcsőfordulóból dermedten figyelte a jelenetet. A házban minden szinten másfajta hurok szorul a lakók nyakára, s ahogy Balog Henrik jéghideg tekintete egy pillanatra megtorpant rajta, a biztonsági őr megértette: a tegnapi titkok és az elszabaduló adósságok lassan közös csapdába zárják mindnyájukat.