A sötétített üvegek mögött

Dr. Balog Henrik hűvös bicentéssel hátat fordított a megtört Máténak, s kimért léptekkel elindult lefelé a sötétbe borult lépcsőházban. Bálint óvatosan visszahúzódott a másodiki forduló árnyékába, hogy elkerülje az ügyvéd szúrós, mindent kifürkésző tekintetét. Ekkor odalentről a nehéz, kovácsoltvas kapu fémes csattanása visszhangzott végig a ház vizes falain.
A kapualjból kapkodó, szaporázó léptek zaja hallatszott. Varga Nóra tört utat magának a vaksötétségben, magas sarkú cipőjét a kezében szorongatva, szinte elfulladva a lépcsőfokokon. Odakint az utcán, a kapu üvegén át egy sötétített ablakú luxusautó fényszórói villantak fel kétszer, mielőtt a nagy teljesítményű motor felbőgött volna a csendes éjszakában.
Nóra egész teste remegett a feszültségtől. Zaklatott mozdulattal rántott elő egy kulcscsomót a táskájából, miközben a földszinti postaládák sarkánál valami apró, fémes tárgy hullott a kövezetre. Észre sem vette; vakon próbált feljutni az emeletre.
Balog Henrik egy pillanatra megállt a lépcsőn, zseblámpája fénysugara élesen végigsiklott a nő feldúlt arcán. Nóra nem köszönt, tudomást sem véve az ügyvédről vágtatott át a keskeny folyosón a saját ajtaja felé, de a tekintetéből áradó riadtság nem az áramszünetnek szólott. Egyetlen pillanatra találkozott a szeme a homályban lapuló Bálintéval, s a férfi megértette: Nóra titka, amelyet eddig a hűvös zárkózottság páncélja mögé rejtett, ezen az éjszakán végleg megrepedt.