A szorító hurok — más fényben

Ricsi kibújt a szuterén 2. ajtókeretéből, és a lépcső korlátjára támaszkodott. Szokásos szájról fityegő cigarettája helyett most feszülten rágta a szája szélét, miközben tekintete Balog ügyvédre szegeződött.
– Ha már szándékosságról van szó, ügyvéd úr – szólt le a fojtott csendben, hangjában szokatlan karccal –, akkor talán arról is érdemes beszélgetni, kit láttam tegnap éjfél körül a kapualjban azzal a fekete táskás alakkal. Mert az a fickó nem a mérőórát jött leolvasni, és a kabátja alól pont egy huszonkettes villáskulcs nyél kanyarodott ki.
Dr. Balog Henrik állkapcsa egyetlen pillanatra megrándult, de elegáns tartásán nem engedett. Szemei hűvösen pásztázták a félhomályos pincét, majd tekintete Mátéra szegeződött, mintha a szabotázs vádja el sem jutott volna a tudatáig.
– A gyanúsítgatások nem törlesztik a harmadik emeleti lakás elmaradt részleteit, Molnár úr – jelentette ki Balog halk, kimért hangon, ignorálva Ricsi szavait. – A bank türelme lejárt. Ha a katasztrófavédelem a műszaki hiba miatt életveszélyessé nyilvánítja az épületet, a hitelszerződésük azonnali hatállyal felmondásra kerül. A kényszerértékesítési eljárás elindult, és maga Biankával együtt 48 órán belül az utcára kerül.
Máté ökle fehéredésig szorult a korláton. A gázszag még mindig maróan ült a levegőben, de a lakáshitel nyomasztó csapdája most sokkal fojtogatóbbnak tűnt, mint a robbanásveszély.