A nyomásszabályozó képlete

Máté a szuterén sötétjébe lépve felkattintotta volna a műhelylámpát, de egy száraz, csontos kéz megállította a csuklóját. Dr. Bordás András lépett mellé a lépcsőfordulóban, szemüvegén megcsillant a gangról leszűrődő fojtott fény.
– Ne szikrázzon, fiam! – dörrent a nyugalmazott mérnök hangja, váratlan tekintéllyel elcsendesítve a lépcsőházi villongást. – A metán és a levegő elegyének robbanási határértéke ebben a zárt légtérben pontosan négy és tizenöt térfogatszázalék között van. Ha ráadja az elektromos feszültséget, az égéstermék pillanatok alatt elintézi a fél épületet.
Bordás kimérten leballagott a nedves betonlépcsőn, és zsebéből előhúzott egy kopott tolómércét meg egy kis sárgaréz vizsgálólámpát. A szuterén bejáratánál álló gázomboló csonkra mutatott, végighúzva ujját a zsíros szerelvényen.
– A nyomásszabályozó membránja nem anyagfáradás miatt engedett el – intett a szelepre metsző szakértelemmel. – A hatlapfejű anyát frissen meglazították egy huszonkettes kulccsal, mégpedig a menetirány ellenében feszegetve. Ezt nem a korrózió tette, hanem egy hozzánemértő kéz. Szándékos mechanikai beavatkozás történt, amit egy hatósági ellenőr is azonnal jegyzőkönyvez.
A gangon állók közt fojtogató csönd támadt. Balog Henrik egyetlen millimétert sem mozdult, de hűvös tekintetében először villant meg a feszültség: a ház ritka, mérnöki logikája egyetlen perc alatt bontotta le a gondosan felépített jogi védekezést. Erzsi néni a magasban némán igazított egyet a csipkefüggönyén, miközben Fekete Zoltán kétségbeesetten próbálta elsimítani a remegő papírokat a kezében.