A szikra és a szembesülés

Nóra lépteinek tompa kopogása még el sem halt a fenti kanyarban, amikor a földszinti mérőszekrény felől éles, fémes csattanás rázta meg a lépcsőházat. Egy vakító, kékes villanás festette falra az ott állók rémült árnyékát, majd fojtogató, égett műanyagszag kezdett szétáradni a sötétben.
– A főbiztosíték! – ordította el magát Kovács Tibor, amint zseblámpájával a kezében rontott ki az első emeleti lakásából. – Senki ne nyúljon semmihez, ez a hálózat teljesen megolvadt, ha most ráindítunk valamit, ránk gyullad az egész ház!
A gomolygó füstben megriadt lakók léptei zajongtak. Horváth Bianka köhögve lépett ki a folyosóra, kezében egy apró gyertyával, arcán azzal az óvatos reménnyel, hogy talán csak egy pillanatnyi üzemzavarról van szó, de Tibor bá feszült arca láttán azonnal elhalt a hangja. Ebben a pillanatban rontott le a lépcsőn Bálint is, akinek a kezében élesen felvillant a telefonja kijelzője. A kijelzőn Erika neve villogott egy frissen érkezett, nagyméretű kép kíséretében: egy pozitív terhességi teszt fotója világított a sötétben.
Enci, aki még mindig a folyosó korlátjának feszült a lakásmegosztás elutasítása után, a hirtelen fényre kapta a fejét. Egyetlen gyors, kétségbeesett mozdulattal rántotta ki a megdermedt Bálint kezéből a készüléket. A fojtogató füstben a két fiatal tekintete összekapcsolódott; Bálint arcára ráfagyott a rettegés, miközben Enci szemei megteltek könnyel a néma lelepleződés pillanatában. A háttérben, a félhomályos lépcsőforduló legfelső fokáról Dr. Balog Henrik figyelte őket, aktatáskáját görcsösen szorítva, arcán a kontroll elvesztésétől való fojtogató félelemmel.