A magánrendelő fojtogató sötétje

Enci kezében ott remegett a telefon, de Bálintnak nem maradt ideje magyarázkodni. A lépcsőház fojtogató füstjéből, átgázolva a sötétségen, a földszint felé vette az irányt, ahol a zseblámpák bizonytalan fénycsóvái keresztezték egymást. Erika nem sokkal korábban menekült le a lépcsőn, kezében a terhességi papírokat rejtő borítékkal, és egyenesen Dr. Szabó magánrendelőjének kopott faajtaján rontott be.
Bálint lihegve érte el a folyosó végét, és ököllel dörömbölt a tejüveges ajtón. Odabent csak egy gyenge viaszgyertya derengett. Az ajtó résnyire nyílt, majd egy erős kéz berántotta a férfit a gyógyszerszagú félhomályba. Dr. Szabó András állt előtte, borostás arcán a kialvatlanság és az alkohol fanyar nyomaival. Mögötte, a vizsgálóasztal szélén Erika gubbasztott, arcát a kezébe temetve.
– Halkabban, te szerencsétlen! – sziszegte a háziorvos, miközben nehézkesen ráfordította a kulcsot a zárban. – A fél ház kint őrjöng a sötétben. Azt hiszed, nem tudom, mi van abban a borítékban? Erika mindent elmondott.
Szabó hangja remegett, de a szemében hideg, kétségbeesett elszántság vibrált. Az asztalon heverő adóslevelek és Dr. Balog Henrik kényszerárverezési felszólításai mutatták a doki sarokba szorítottságát.
– Nekem sürgősen fedezet kell Balog ügyvéd úr felé, különben holnap ráteszi a kezét a praxisomra – lépett közelebb Szabó, ujjaival Bálint bőrdzsekijének gallérját markolva. – Te meg szépen előteremted nekem ezt a pénzt. Vagy kifizetsz, vagy esküszöm, még ma este megmutatom Encinek és a folyosón suttogó Erzsi néninek ezt a szép kis leletet. Választhatsz: fizetsz, vagy a ház megtudja, kinek a gyerekét hordja a szeretőd.