A közös képviselő lámpája

Szabó doktor zsaroló ultimátuma még szinte ott lebegett a formalin- és pálinkaszagú levegőben, amikor a rendelő tejüveges ajtaján olyan dörömbölés csattant, mintha a végítélet hírnöke érkezett volna meg. Nem a sors volt az, hanem Fekete Zoltán, a ház szabálymániás közös képviselője, homlokára rögzített, vakító LED-es túralámpával, kezében a szent és sérthetetlen lakói nyilvántartással.
– Doktor úr! Azonnal nyissa ki! – dörögte Fekete úr a kulcslyukon át, miközben a lépcsőház sötétjéből még idáig hallatszott dr. Bordás mérnöki üvöltése Nikola Tesla szelleméről és a váltóáramról. – Lakossági bejelentés érkezett! Maguk bent nyílt lángot használnak áramszünet idején? Ez közvetlen tűzveszély! Ráadásul a folyosón hagyott, gyanúsan nehéz táskák és a rendelő előtt szabálytalanul tárolt esernyőtartó súlyos bírságot vonnak maguk után!
Odabent megfagyott a levegő. Bálint és Erika egymásra néztek: a rettegéstől tágra nyílt szemekkel próbálták kitalálni, hogy Szabó doki adósságspirálja vagy a közös képviselő katonás szigora jelenti-e a biztosabb társadalmi halált. Dr. Szabó remegő kézzel gyűrte be az adósleveleket a köpenye alá, miközben a kinti fénysugár pásztázni kezdte a tejüveg mintáit. Fekete úr nem tágított, és már a hatóság kihívásával fenyegetőzött, ami a legsötétebb titkokat is azonnal a felszínre lökné ebben a feszült, suttogó házban.