A széttépett alkutégla

Fekete Zoltán remegő kézzel tolta el magától Balog Henrik méregdrága tollát. A szuterén dohos falai között a sziszegő gáz szaga és az illegális áramkötések égett szigetelőszaga fojtogató eleggyé állt össze. Mielőtt azonban a közös képviselő megszólalhatott volna, a lépcső tetején csattanó léptek zaja törte meg a dermedt csendet.
Dr. Szabó András rontott le a szuterénbe, arca vöröslött a dühdtől. Mögötte Enci és Erika lépkedtek, egymásra szórt gyűlölködő pillantásokkal; a rendelőben kirobbant elszámolási vita és a felszínre került titkok teljesen elszabadították az indulatokat.
– Ez az őrület azonnal álljon meg! – kiáltotta az orvos, egyenesen a katasztrófavédőre mutatva. – Nem zárhatják le a szuterént, a rendelőm működése és a gyógyszerraktár odavesz!
A pincerendszer sötét zugából, ahol a Miri Csemege feltörése óta kiszorult ex-légiós meghúzta magát a nyirkos matracon, most baljós mordulás hallatszott. A lecsúszott katona lassan feltápászkodott, tekintetét a gázcsőre szegezve. Dániel szeme tágra nyílt a felismeréstől: a neki küldött fenyegető üzenet nem a hatóságoktól származott. Balog Henrik elégedett mosolya azonnal elenyészett, amikor Dániel határozott mozdulattal kirántotta Zoltán kezéből a felvásárlási szándéknyilatkozatot, és apró darabokra tépte.
– Semmit nem írunk alá – jelentette ki Dániel fojtott hangon. – Csütörtökig kiderítjük, ki alakította időzített bombává ezt a házat.