A számláló elindul

Dániel hüvelykujja megállt a repedezett kijelző felett. Az ismeretlen számról érkezett üzenet nem hagyott kétséget: „A tegnapi tranzakció visszavonhatatlan. Vagy átutalod a jutalékot ma éjfélig, vagy a céges szerver logfájljai a vezetőség asztalára kerülnek.” A gyomra azonnal görcsbe rándult. A munkahelyi kiégés és az elszálló törlesztőrészletek miatti szorongás hajszolta bele a tegnap éjszakai, illegális adatkiadási döntésbe, most mégis úgy érezte, a saját maga által kivetett hurokban vergődik.
Sietve benyitott a lakásába, de mielőtt rázárhatta volna az ajtót a folyosó fojtogató morajára, feszült léptek zajongtak a lépcsőfordulóban. A szuterén felől Székely Ricsi bukkant fel, egy sötét, márkás öblítőkkel teli papírdobozt szorongatva. A máskor mindig csipkelődő, jókedvű kereskedő arca most feltűnően sápadt volt, idegesen tekintgetett a háta mögé. A fordulóban az új lakó, az idegenlégiót megjárt, szótlan férfi tűnt fel egy pillanatra, kimért tekintettel pásztázva a folyosót.
– Dániel, nem láttál idegent a kapunál? – suttogta Ricsi szaggatottan, miközben dr. Balog Henrik hűvös eleganciával kilépett a tízes lakásból, és végigmérte őket.
Dániel megrázta a fejét, és visszalépett a küszöb mögé. Odalent Bálint a korlátot szorítva figyelte a mozgást, tekintetéből nyers félelem sugárzott. Dániel magára rántotta a nehéz faajtót, és elfordította a kulcsot. A sötét előszoba csendjében újra felizzott a telefon kijelzője: a számláló elindult.