Néma üzenet a folyosón

A kapualjban megfagyott a levegő. Bálint szótlanul állt a lépcsőfordulóban, ökle a zsebében fehéredett, miközben az idegen férfi az udvari szuterén felé tekintett. Enci igyekezett megőrizni a hidegvérét a pult mögött, de a háttérben izzó féltékenység elviselhetetlenné tette a csendet.
Ezzel egy időben a második emeleti folyosón Kelemen Dániel meglökte a saját ajtaját. A zsebében váratlanul rezegni kezdett a telefonja. A kijelzőn egy ismeretlen számról érkezett üzenet villant fel, amely közvetlenül a tegnap esti titkos döntésére utalt. Arra a lépésre, amelyről azt hitte, senki sem szerzett tudomást. A hideg verejték azonnal kiverte a homlokát; kényszeresen végignézett a sötétedő gangon, hátha valaki figyeli a homályból.
Odalent Szabó Gábor lépett be a kapun, és szokatlanul túlzó, szinte megalázkodó szívélyességgel köszönt az emeleten feltűnő Etelkának és a professzornak. Bűntudatos igyekezete azonban teljesen elveszett a ház általános gyanakvásában.
Dániel ujja megremegett az üvegfelületen. A tegnapi éjszaka emléke viharos sebességgel tört rá, és a lépcsőházból felhallatszó feszült léptekből hirtelen megértette: a hurok lassan, de elkerülhetetlenül szorulni kezdett a nyaka körül.