A sötétség kamatlába

Dániel zsebre vágta a villogó kijelzőjű telefont, és megpróbált uralkodni a szája szélének remegésén. Dr. Balog Henrik lassan elindult a korlát mellett a vakító elemlámpafény szélén. A cipője kimért koppanása baljósló ritmust adott a sötét folyosón, miközben a szürke bőrmappát tüntetőleg megigazította a karja alatt.
– Ugye mondtam, Zoltán, hogy ez az épület műszakilag és anyagilag is elérte a végpontját? – Balog hangja halk volt, mégis élesen átvágott a sötétségen. – A banki átvilágítások és a lakáshitelek kockázati besorolásai nem tűrik el az ilyen állandósult üzemzavarokat. Aki most nem él a kényszerértékesítést megelőző vételi lehetőségével, az heteken belül a teljes eladósodással néz szembe.
Fekete Zoltán dühösen felhorkant, de a szemében villanó bizonytalanságot nem tudta elrejteni. A harmadik emeleti korlátnál álló Molnár Máté görcsösen szorította a vashideg korlátot; a fiatal férfi pontosan tudta, hogy a Biankával közös törlesztőrészletük a jövő hónapban újra emelkedik. Balog rablómadárként mérte fel a riadt arcokat a sötétben.
– Ne hergelje a lakókat, Henrik! – vágott közbe Tibor bá, miközben az átégett rézsín koromfekete maradványait piszkálta a feszültségmérőjével. – Ez csak egy túlterhelt szakasz, nem a világvége.
Balog oda sem figyelt az öreg villanyszerelőre. Léptei megálltak Kelemen Dániel ajtókereténél. Az ügyvéd közelebb lépett a szorongó adatelemzőhöz, és hideg tekintetével mélyen a férfi szemébe nézett.
– A magafajta elemző elmének kellene a leggyorsabban megértenie a rendszerlogikát, Dániel – mondta Balog halk, nyomott tónusban. – Ha a tápellátás megszakad, az árnyékban elrejtett hibák azonnal a felszínre kerülnek. És a veszteség elkerülésére szánt idő lejár.