A sötétség dizájner táskája

Bálint elengedte a rendelő jéghideg kilincsét. Félmillió forint másnap reggelig? Ez még egy éjszakai biztonsági őrnek is több mint abszurd kihívás volt, különösen, ha az egyetlen tőkéje a sötétben való bámulás rutinja. Kétségbeesetten hátrált ki a gang felé, miközben a rendelőből még hallotta a csecsemő halk, elfojtott mukkanását, és Erika remegő lélegzetvételét a zárt tölgyfa ajtó mögül, ahol Dr. Szabó már a kártyaadósságait számolgatta fejben.
Bálint a korlátnak dőlve próbált levegőhöz jutni a fojtogató áramszünetben, amikor a sötét udvar túloldalán gyanús neszre lett figyelmes. Varga Nóra, a ház ügyeletes, gyanúsan sikeres marketingese lopakodott ki a lakásából, kezében egy akkora dizájner táskával, amibe akár a teljes lakásszövetkezet felújítási alapja is belefért volna. Nóra a teljes sötétség ellenére is hatalmas napszemüveget viselt, és úgy próbált észrevétlen maradni, mintha egy olcsó kémfilm statisztája lenne. Két lépésenként hátrapillantott, miközben Réka sietve követte őt a kapualj felé, ahol egy sötét ablakú luxusautó motorja duruzsolt halkan.
– Siess már, ha Fekete úr meglát minket ebben a káoszban, sosem jutunk ki! – sziszegte Nóra, de a hangja a feszült udvar akusztikájának hála tisztán felhallatszott az első emeletre. Dániel eközben odafent, a lépcsőház egy csendesebb sarkában a telefonja halvány fényénél még mindig azt a rejtélyes, névtelen üzenetet elemezte, ami a kirúgásáról szólt – teljesen vakon a körülötte zajló, gyanús kerti manőverekre.
Bálint megdermedt a korlátnál. Ha Nóra most elmenekül, és a hatóság emberei valóban lezárják a házat a lakossági bejelentés után, senki sem fogja kimenteni a rendelő csapdájába szorult Erikát.