A sötétített üveg mögött — új hang

Bálint gépiesen, zúgó fejjel lépdelt fel a második emeletre. Nem hagyhatta, hogy Enci Nóra lakásában rendezkedjen be, miközben Erzsi néni fenyegetése úgy lebegett a feje felett, mint egy nyakazótag. Ahogy a gangra ért, a Vászoly utca felől mély, agresszív motordurrogás rázta meg a lépcsőház ablakait. Egy sötétített üvegű, idegen luxusautó állt meg a kapu előtt, kipufogójából fojtogató füst szivárgott.
Abban a pillanatban kivágódott Nóra ajtaja. A lány ziláltan, halálos sápadtan lépett ki a korláthoz, kezeiben egy elhamarkodottan telepakolt bőrönddel és egy vaskos mappával. Amikor meglátta Bálintot, a mozdulata félbeszakadt: a borítókból kisiklott egy halom, idegen névvel ellátott adásvételi dokumentum, s a kőlapokra szóródott.
– Hozzá ne nyúlj! – csattant fel Nóra reszkető hangon, miközben pánikszerűen térdre borult.
A feszült csendet a földszint felől Marietta hűvös léptei törték meg; a lány épp most lépett ki Líviától, zsebében az anyja által titokban eladott nyugtatók ropogós árával, de meg sem állt, csak egy sokatmondó pillantást vetett a szétvált iratokra.
Lentről ekkor nehéz, határozott léptek visszhangoztak a lépcsőházban: a kapualjból egy elegáns, idegen férfi indult el felfelé a második emelet irányába. Nóra tekintete elhomályosult a rettegéstől, felnyalábolta a papírokat, és visszamenekült a lakásba, rácsapva az ajtót Bálintra.