A kényszerfelújítás ultimátuma

Bálint a záródó ajtó kattanását követően még másodpercekig állt a másodikon, míg a lépcsőn felérkező, sötét öltönyös férfi mellé nem ért. A jövevény nem Nórához igyekezett: a Katasztrófavédelem hatósági ellenőre volt, oldalán a hűvös nyugalmú Dr. Balog Henrikkel. Az ügyvéd egyetlen intésére Fekete Zoltán bukkant fel a felső emelet felől, papírokkal a kezében, zaklatottan szedve a fokokat.
– A pincerendszerben mért gázkoncentráció és a főelosztó kritikus állapota miatt a ház azonnali életveszélyes minősítést kap – szögelte le az ellenőr, hangja végigvisszhangzott a szűk lépcsőházban. – A jegyzőkönyvet átadtam a közös képviselőnek. Két lehetőségük van: negyvennyolc órán belül igazolják a teljes elektromos és gázhálózat kényszerfelújításának megkezdését, vagy az épületet lakatlanná nyilvánítjuk, és elrendeljük a kiürítést.
Fekete Zoltán arca elfehéredett, a papírjai remegni kezdtek a kezében. A megadott összeg akkora volt, amennyit a lakók évtizedek alatt sem tudnának felújítási alapként felhalmozni. A lakások ajtói mögött halk morgás és riadt suttogás futott végig.
Balog Henrik ekkor tett egy halkan csikorduló lépést előre, és jéghideg mosollyal nézett körbe a korlátnál állókon.
– Nem kell pánikba esni, Zoltán – mondta kimérten. – Rendkívüli vészközgyűlést hívunk össze. Egy összegben garantálni tudom a hiányzó tőkét... amennyiben a társasház elfogadja az általam kínált pénzügyi átstrukturálást.
Bálint torkát szorította a félelem. Pontosan tudta, mi forgott kockán: ha Balog átveszi a hatalmat, nemcsak a lakásuk bánja, de a barna boríték titka is végleg kikerül a kezükből.