Csapda az emeletek között

Bálint otthagyta a rendelő félhomályos ajtaját, és a lépcső felé sietett, hogy elmeneküljön a fojtogató gázszag és Dr. Balog jéghideg hangja elől. Ahogy a félemeletre ért, önkéntelenül felnézett a második emeleti gangra. Enci éppen egy vaskos kartondobozt cipelt be Varga Nóra lakásába. Bálint gyomra görcsbe rándult a tehetetlen dühtől: Enci nemhogy nem hagyta el a tömböt, de odaköltözött a lányokhoz, fittyet hányva a férfi büszkeségére, miközben ő odalenn Erikával és a síró csecsemővel próbált egyensúlyozni.
Mielőtt azonban felkiálthatott volna, a sarok mögül egy apró, ráncos kéz nyúlt ki, és megragadta a kabátja ujját. Erzsi néni állt az első emeleti ajtó árnyékában; otthonkájának zsebéből egy megvastagodott, gyűrött barna boríték csücske állt ki.
– Ne szaladj úgy, Bálintka – suttogta az öregasszony, szemeiben fagyos, éles számítással. – Tudod jól, hogy Enci odafent csak egy karnyújtásnyira van. Ha estig nem intézed el, amit megbeszéltünk, és nem hozod a részt, ez a boríték a küszöbén köt ki. Erika, a baba, az apasági papírok... mindent megtud tőlem.
Bálint torka kiszáradt, felhalmozott biztonsági őri magabiztossága egy csapásra odalett. Erzsi néni figyelmeztetően rákoppintott a kemény papírköteggel a fiú mellkasára, majd nesztelenül visszahúzódott a sötét lakásba. A hurok nemcsak a ház, de Bálint nyakán is végérvényesen megszorult.