A sárga villogó árnyéka

Erzsi néni nem hagyta annyiban a dolgot. A kézilámpák reszkető fénysugarában kihajolt az első emeleti korláton, és harsány, csípős hangon egyenesen a zsaruknak kiáltott le:
– Inkább a kettes tároló ajtaja felé világítsanak, biztos urak! Ricsi meg a társa tegnap éjjel is gyanús rekeszeket pakolt be a csomagtartóból! Ott szivárog az a fojtogató műanyagszag meg a gáz is!
– Hallgasson már el, Erzsi néni, mert esküszöm, felmegyek és leszedem a hajcsavaróit! – sziszegte Székely Ricsi, kinek vidám, jófej arca pillanatok alatt torzult dühös grimaszzá. A csempész elszántan lapult a nyirkos falhoz, miközben a járőr lámpája máris a rozsdás lakatrészre villant.
Mielőtt azonban a tiszt megmozdulhatott volna, a kapualj felől éles, sárga villogó fény törte meg a lépcsőház sötétjét. A lakossági bejelentésre kivonuló katasztrófavédelmi ellenőr lépett a szuterénbe, kezében gázkoncentráció-mérővel, ami a falak közt azonnal szaggatott, csillapíthatatlan csipogásba kezdett.
– Ez a hálózat életveszélyes, és a gázszivárgás sem játék! – harsogta a hatóság embere, egyenesen a tehetetlenül szitkozódó Fekete Zoltánra nézve. – Hivatalos ultimátumot adok: ha nem indítják el azonnal a teljes kényszerfelújítást, az épületet még ma lakatlanná nyilvánítjuk, és minden lakót kiüríttetünk!
A lépcsőforduló árnyékából ekkor dr. Balog Henrik lépett elő élre vasalt öltönyében, jéghideg, kimért mosollyal. Fekete úr mellé sodródva halkan megjegyezte: a rendkívüli közgyűlés összehívása nem várhat, s a csillagászati költségeket a lakóknak azonnal ki kell perkálniuk. A nyolcas lakás félig nyitott ajtaja mögött lapuló Dezső bá halálsápadtan húzódott vissza; pontosan tudta, hogy a ház hatósági átvizsgálása során az ő kisipari préssel gyártott, szomszédmentő közmű-igazolásai sem maradhatnak rejtve. Fent, a sötét folyosó mélyén Etelka halkan bezárta az ajtaját, miközben Toemai főtörzs emlegetett jelenléte baljós árnyként lebegett a megriadt lakók feje felett.