Hideg kijelző a sötétben

A kapualjból felhallatszó kiabálás és a gázmérő éles csipogása elmosódott háttérzajként szűrődött be a második emeleti sötét lakásba. Kelemen Dániel nem ment ki a gangra a bámészkodók közé. Egyedül ült a szobájában, hideg tenyérrel a térdén, miközben az asztalon heverő telefonja kijelzője hirtelen felvillant a félhomályban.
Egy ismeretlen számról érkezett rövid üzenet világított a képernyőn: „A tegnapi tranzakció visszavonhatatlan. Tudjuk, mit tettél éjfélkor.”
Dániel gyomra görcsbe rándult. A tegnap esti kétségbeesett döntése – amikor a megtakarított pénzét egy illegális, névtelen hálózatba csatornázta át a kiút reményében – most visszafordíthatatlan csapdának tűnt. Remegő ujjal nyúlt a készülékért, de a pincei zárlat miatt a térerő abban a pillanatban végleg elment. A vaksötétben csak a saját szapora légzése maradt.
Kint a folyosón ekkor léptek zaja hallatszott. Bálint sietett lefelé a lépcsőn, ám a zsebében megrezrenő telefon kijelzőjére Enci egyetlen éles pillantást vetett a homályban. Lent Fekete Zoltán még a kényszerintézkedés ellen érvelt a hatóságnak, de Dánielt már csak a saját ajtajának nyikorgása és a tegnapi titok fojtogató árnyéka érdekelte.