A sárga szalag szigora

Míg Dániel a retesz mögött próbálta egyenletessé tenni a légzését, a lépcsőházban a bürokrácia nehéz léptei verték fel a csendet. Fekete Zoltán, a ház szabálymániás közös képviselője, mint egy vihar előtti szürke felhő, épp a második emeleti fordulóba érkezett. Kezében a jól ismert, szigorúan vezetett vágólappal és egy tekercs figyelmeztető ragasztószalaggal masírozott, felügyelve a társasházi házirend legkisebb rezdüléseit is.
– Tűzrendészeti szabálytalanság! – dörmögte Zoltán maga elé, és jéghideg pillantással méregette a folyosón felejtett, összehajtott kartondobozt. A doboz szélén még ott virított a csempészett osztrák öblítő márkajelzése, amit Székely Ricsi gondosan próbált lekaparni. Zoltán nem teketóriázott: előhúzott a zsebéből egy harsánypiros filctollat, és „AZONNAL ELTÁVOLÍTANDÓ! BÍRSÁG KILÁTÁSBAN!” felirattal ragasztott rá egy hivatalos cédulát.
A földszinten eközben a volt Marika-bolt pultjánál már reggel óta beszélték, hogy Zoltán ma is körbejárt a házban, s a zsemlés rekeszek miatt már ott is figyelmeztető cetlit hagyott. A lépcsőház falai szinte feszültek a közös képviselő vaskos szigorától, miközben a lakók az ajtók mögül, a kémlelőnyílások apró lencséin át figyelték, ahogy katonás léptekkel halad tovább a szuterén felé.