A sárga mellényes végítélet

Dániel átpréselte magát Ricsi mellett, de mielőtt megérinthette volna a főelosztó dobozát, nehéz léptek dobogása rázta meg a pincei fémkorlátot. Zseblámpák vakító fénysugarai pásztázták végig a nyirkos falakat: Fekete Zoltán masírozott lefelé a lépcsőn, nyomában a Katasztrófavédelem két sárga mellényes, roppant hivatalos ábrázatú ellenőrével.
– Mondtam én, hogy életveszély! – harsant fel mögöttük Dr. Bordás András, aki botjával méltóságteljesen koppantott a betonon. – R = U/I, uraim, ezt már a harmadikos gimisek is tudják! Én még ettem a három hatvanas kenyérből, de ilyen kókányolást még a szocializmusban sem tűrtünk el!
Az vezető ellenőr egyenesen Dániel tegnapi illegális kábeláthidalására irányította a fényszórót. A megolvadt szigetelőszalag szomorúan lógott a szétnyitott dobozból, mint egy leleplezett bűnjel. Fekete Zoltán arca a fal mészporos színét vette fel, miközben az ellenőr gyors, szőrszálhasogató mozdulatokkal körmölni kezdett a csapólapján.
– Azonnali hatósági ultimátum – jelentette ki a tisztviselő jéghideg bürokráciával. – Vagy huszonnégy órán belül befizetik a háromszorosára emelt rendkívüli felújítási alapot a kényszerrekonstrukcióra, vagy az épületet lakatlanná nyilvánítjuk, és holnap reggel rendőri segédlettel kiürítjük.
Ricsi halkan felhorkant Dániel fülébe. – Hát, komám, ha kiköltöztetnek, megnézhetem, hol terítem a Miri Csemege kézműves termékeit – suttogta, miközben Dánielről csorgott a víz: a zsaroló üzenet után most a komplett hatóság készült ráomlasztani a házat.