A sárga jegyzőkönyv súlya

A katasztrófavédelem sárga kabátos tisztje nem törődött az egymásnak feszülő tekintetekkel; határozott mozdulattal tolta félre Bálintot, hogy hozzáférjen a szuterén lelakatolt rácsához. A kezében tartott detektor vészjósló, ütemes csipogással jelezte a gázkoncentrációt. Fekete Zoltán lámpájának imbolygó fénye a tisztségviselő rideg arcára vetült, aki egy sárga írólapot nyomott a közös képviselő remegő kezébe.
– Azonnali kényszerfelújítás, vagy negyvennyolc órán belül kiüríttetjük az egész épületet – jelentette ki a tiszt, hangjában ellentmondást nem tűrő hivatali fásultsággal. – Életveszélyes a hálózat, a pince gázszintje pedig kritikus.
Balog ügyvéd arca elfehéredett a hírre, de szemében azonnal megjelent a ragadozók jéghideg számítása. Közelebb lépett a megbénult Fekete Zoltánhoz, suttogása éles tőrként hasított a kék villogók fényébe: „Zoltán, a háznak nincs ennyi pénze. Tudja jól, mi az egyetlen út. El kell adniuk a tulajdonrészeket.”
Bálint meg sem hallotta az ultimátumot. Ott állt a két nő között, miközben a csecsemő felsírt Erika kabátja alatt. Enci szája néma zokogásra nyílt, de mielőtt megszólalhatott volna, az első emeleti folyosóról felharsant Erzsi néni rekedt, hisztérikus kiáltása. Az öregasszony az ajtófélfának dőlve, ujjal mutogatott felfelé:
– Ne csak a gázt szaglásszák! Kérdezzék meg a Bálintot, mit dugdos abban a barna borítékban, meg a patikusnőt, hogy milyen mérget hord ide a rendelőbe!
A vádak súlya alatt dr. Szabó észrevétlenül hátrálni kezdett a rendelője sötétjébe, remegő kézzel próbálva magára zárni a tölgyfa ajtót, mielőtt a hatóság őt is sarokba szorítaná.