A sárga boríték ultimátuma

Dániel fel sem tudott ocsúdni Erzsi néni szavaiból, amikor a lépcsőház sötétedő fordulóján áthasított egy nehéz, kapkodó lépzaj. Fekete Zoltán rohant le a negyedik emeletről, kezében egy sárga borítékból kiráncigált, friss pecséttel ellátott papírlapot lebegtetve. A közös képviselő szemei tágra nyíltak a riadalomtól, arcából minden szín kiszaladt.
– Hagyja a pletykát, Erzsi néni, sokkal nagyobb a baj! – lihegte Fekete úr, amint megtorpant a félemelet keskeny pihenőjén. – A szomszéd házból valaki lakossági bejelentést tett. A katasztrófavédelem meg az építésügyi hatóság emberei most léptek be a kapualjba! A szuterén gázszaga és az átforrósodott villanyórák miatt azonnali ellenőrzést tartanak.
Köves Dezső halk szitkozódással csúsztatta mélyebbre a zsebkését a kabátjában, míg Erzsi néni a döbbenettől elnémulva szorította magához a szárazzsömlés zacskót. Fekete Zoltán felemelte a papírt, hogy mindannyian láthassák a végzést.
– Ez egy kőkemény ultimátum – folytatta a közös képviselő remegő hangon. – Az épületet közvetlen életveszélyessé nyilváníthatják. Vagy azonnal megszavazzuk a felújítási alap csillagászati összegű megemelését a rendkívüli közgyűlésen, vagy lezárják a házat, és kilakoltatnak mindenkit.
Dániel zsebében a telefon újból megrezrent, de a zsaroló fenyegetése most elhalványult a fejük felett lebegő összeomlás mellett. Tudta, hogy a katasztrófa árnyékában dr. Balog Henrik már megkezdte saját, rideg játszmáját.