A rendelő zárt ajtaja — más fényben

A földszinti folyosó sötétjében halk gyereksírás törte meg a lépcsőház fojtogató csendjét. Erika riadtan szorította magához a takaróba csavart csecsemőt, és a kabátja alól kilógó papírokat markolva surrant be dr. Szabó András félig nyitott rendelőajtóján. Bálint nehéz léptekkel rohant utána a lépcsőn, de későn érkezett: a zár kattant, és a vastag tölgyfa ajtó kíméletlenül zárult be előtte.
– Nyisd ki, Szabó, most rögtön! – dörömbölt fojtott hangon Bálint, miközben kétségbeesetten pillantgatott a gang felé, attól rettegve, hogy Enci megneszeli a zajt.
A rendelő homályos előterében felgyulladt egy árva asztali lámpa sárgás fénye. Dr. Szabó az ajtóüveg mögött állt, keze kissé remegett az adósságok súlyától, de a tekintete rideg maradt. Szorosan a réshez hajolt, hogy a suttogása épp csak eljuthasson a biztonsági őr füléig.
– Egyetlen hangot se, Bálint – sziszegte az orvos. – Erika és a gyerek nálam biztonságban vannak, de ennek ára van. Balog Henrik holnapig adott haladékot a tartozásomra, különben elárverezi a rendelőt. Ha nem szerzel nekem pénzt a törlesztésre, a párod, Enci fogja elsőként megtudni, kinek a csecsemőjét rejtegetem itt bent.
Bálint ökle tehetetlenül szorult gombócba a hűvös ajtófélfán. A háttérből a gyermek halk nyesergése hallatszott, miközben a lépcsőforduló homályában Erzsi néni gyertyájának sárga fénye tétován megremegett.