A rendelő küszöbén

Bálint a gőzgomolygáson át a rendelő félig nyitott ajtaja felé hátrált, miközben a lépcsőházban a víz sziszegése keveredett Fekete Zoltán hisztérikus vészjóslataival. Odabent, a homályos vizsgálóból kiszűrődő tompa fénysávban Erika szorította magához a síró csecsemőt, míg Dr. Szabó András remegő kézzel gyújtott rá egy olcsó cigarettára, teljesen semmibe véve saját rendelőjének egészségügyi előírásait. Az orvos átható, alkoholszagú pillantása Bálintra szegeződött.
– Ha nem hozod meg az összeget holnap reggelig, Bálint, Balog ügyvéd úr felkopogtat a rendőrséggel – mondta Szabó halkan, de végzetes határozottsággal. – Tudom, kinek a gyereke ez, és azt is, mit rejt Erzsi néni barna borítékja. Nekem nincs veszítenivalóm, a kártyaadósságom elviszi a praxist, de te még eltemetheted a jövődet.
Bálint torkán fennakadt a szó. A háttérben a lépcsőház hirtelen teljes sötétségbe borult, ahogy a főkapcsoló egy utolsó, elhaló csattanással végleg kilehelte a lelkét. Odalenn, a szuterén sötét mélyén a lecsúszott légiós csak káromkodott egyet a terjengő gázszagban, miután a Miri által csempészett pogácsa utolsó morzsáit az ingébe törölte.
A rendelő ajtaja előtt Dr. Balog Henrik zsebében megvillant a telefon kijelzője. Az ügyvéd hideg mosollyal nézett le a zavarodott Bálintra és a sötétben bukdácsoló Fekete Zoltánra.
– A csőtörés csak sietteti a dolgokat – jegyezte meg Balog a sötétbe, s hangja szinte visszhangzott a vizes falak között. – Holnap délig várom a határozat aláírását, különben az egész épületet zár alá vétetem.