A rendelő csapdája

Miközben az udvar felől a lakók Miri nevét kiáltozták, a földszinti sötét folyosón egy másik dráma bontakozott ki. Erika, karjában a pólyába tekert, síró csecsemővel, a lépcsőházi zűrzavart kihasználva besurrant Dr. Szabó András félig nyitott rendelőajtóján. Bálint kétségbeesetten rohant utána, ám mielőtt beléphetett volna, a nehéz faajtó becsapódott, és a zár élesen kattant.
Az adósságokban úszó, izzadt homlokú háziorvos belülről fordította rá a kulcsot. A vizsgálótér félhomályában Erika riadtan szorongatta a kisfiút, miközben Szabó doki remegő kézzel a szájához emelte a mutatóujját, intve a nőt a hallgatásra.
– Nyisd ki, András, ne csináld ezt! – döngette meg halkan a tejüveges ajtót Bálint, vigyázva, hogy a folyosón álló Enci meg ne hallja.
A doktor közelebb lépett az ajtóhoz, szemében a sarokba szorított ember gátlástalansága égett. Balog Henrik ultimátuma a torkát szorongatta, s most meglátta a hirtelen mentőövet.
– Hallgass, Bálint! – sziszegte a résen át. – Vagy szerzel nekem készpénzt még ma este, hogy leállítsam Balogot, vagy most azonnal kinyitom az ajtót, és megmutatom a gyereket Encinek és az egész házhálózatnak.
A gang felől Bordás professzor távoli hangja visszhangzott a váltóáramról, de a rendelő küszöbén megfagyott a levegő. Bálint tehetetlenül szorította a kilincset.