Egy régi fénykép árnyéka

Miközben a földszinti rendelő zárja mögött Bálint tehetetlenül szembesült Szabó doktor kétségbeesett zsarolásával, az első emelet homályos kanyarulatában egy másik múltbéli titok borult a felszínre. A lépcsőház kopott fokain határozott léptek kopogása törte meg a feszült csendet: Bezerédi Melinda érkezett meg, Erzsi mama nevelt lánya, aki hosszú évek óta nem tette be a lábát a Vászoly utcába.
Melinda mit sem törődött a Miri eltűnése miatt bolydult házzal. Egyenesen Erzsi néni félig nyitott ajtajához lépett, kezében egy megsárgult, kopott szélű papírképet tartva. A fotóról a néhai Bezerédi Ferdinánd szigorú tekintete köszönt vissza; mellette a fiatal Erzsi mama állt, míg előttük a kis Melinda, Enci és a gyermek Bálint vállvetve ültek a fűben.
– Ezt az öreg holmijai között találtam, Erzsi mama – lépett közelebb Melinda, s hangja élesen metszett a folyosó huzatába. – Úgy gondoltam, ideje végre mindenki előtt tisztázni, ki kicsoda ebben a családban.
A korlát mellett álló Szilágyi Marika tekintete azonnal a papírlapra tapadt. A boltosnő elfojtotta a lélegzetét: a fénykép olyan összefüggéseket tárt fel Bálint gyerekkoráról és Erzsi néni eltitkolt múltjáról, amelyek gyökeresen megváltoztatták a ház belső hatalmi viszonyait.