A rendelő bezárt ajtaja — új hang

Székely Ricsi nem tehetett fel kérdéseket: a meleg pogácsát a zsebébe süllyesztve azonnal megindult a szuterén homályos csőfolyosója felé. A garázs felől hűvös huzat csapott be, ő pedig tudta, hogy minden másodperc számít, ha nem akarja, hogy Fekete Zoltán zár alá vegye a csomagtartójában lévő árut.
Ezzel egy időben a földszinti sötétségben Dr. Szabó András reszkető kézzel próbálta a kulcsot a rendelője kulcslyukába illeszteni. A tegnap esti események emléke fojtogatóan nehezedett a mellkasára. Ha Fekete a biztosítéktábla után a rendelőbe is benéz, vagy ha a lezárás miatt átfésülik a földszintet, a szekrény mélyére rejtett tegnapi dokumentumok azonnal leleplezik.
A lépcsőforduló sötétjéből Enci lépett elő, akinek a telefonja kijelzője halvány, kísérteties fényt vetett az arcára. Megállt a rendelő ajtaja előtt, és szorosan megmarkolta a korlátot, ahogy meglátta a fal tövében lapuló Erikát. A két nő tekintete összetalálkozott a félhomályban; egyikük sem mert megszólalni, mégis mindketten pontosan tudták, mi történt tegnap éjjel Szabó doki asztalánál.
– Nem szabad, hogy megtudják – suttogta Erika alig hallhatóan, miközben a kabátja zsebét szorongatta. – Ha Bálint rájön, vagy ha Fekete átkutatja a földszintet...
Dr. Szabó végre bekattintotta a zárat, és az ajtórésen át sziszegve szólt ki a folyosóra:
– Tűnjenek innen mind a ketten! Ha valaki meglát magukkal a rendelőm előtt ebben a sötétben, mindannyiunknak vége.