A rendelő bezárt ajtaja — árnyékban

Bálint szeme azonnal a földre esett, a kompromittáló belépőkártyára, melyen idegen szimbólumok csillogtak halványan a mobiltelefonok remegő fényeiben. Alig hajolhatott meg érte, amikor a gang felől újabb pánik tört ki. Erika, sápadt arccal, szorosan maga elé szorítva egy apró, csomagba tekert alakot, kétségbeesetten rohant a földszinti rendelő felé. Lábai alig érték a földet, ahogy a sötét folyosón átsuhant.
„Erika!” – kiáltotta Bálint, ösztönösen utána vetve magát, miközben az ujjai között szorította a megtalált kártyát. Elfeledkezve Nóra titkáról, minden gondolata Erika felé fordult. Éppen akkor érte utol, amikor a nő behátrált Dr. Szabó rendelőjének ajtaja mögé. Az orvos, kinek árnyéka a félhomályban nyúlánk és fenyegető volt, villámgyorsan becsapta az ajtót, mielőtt Bálint beléphetett volna.
„Doktor Szabó, engedjen be! Mi történt?” – dörömbölt Bálint a vastag fán, miközben a lépcsőházból egyre erősödött a lakók morajlása, Toemai főtörzs megfáradt kiáltásaival és Székely Ricsi illatgyertyás próbálkozásaival. A doktor rekedtes hangja szűrődött ki a réseken át, melyben a félelem és a kétségbeesés borzalmas elegye ült. „Bálint, maga jól tudja, mi történt! De most nem magával van dolgom! Viszont, ha nem szerez pénzt Dr. Balog Henrik kifizetésére, akkor az egész ház, élén Encivel, meg fogja tudni, kinek a gyermekét hozta ide Erika!”
Enci, aki Bálintot követte a folyosóra, döbbenten állt meg. A doktor szavai, bár fojtva, de átszűrődtek a bezárt ajtón, és hideg karomként markolták meg a nő szívét. Bálint háta megfeszült, ökölbe szorult kezével továbbra is az ajtót támasztotta. A tegnap esti titok, úgy tűnt, nem csupán reaktiválódott, hanem robbanásra készen pislákolt a sötét folyosón, egy eltitkolt gyermek árnyékában. Marietta, aki a folyosó távolabbi végén, anyjával állt, egy pillanatra elkapta Bálint kétségbeesett tekintetét, és szemeiben hasonló, de más okú fájdalom tükröződött, mintha a falak suttogásai már őt is elérték volna.