A rendelő árnyékában

Bálint hátulról a korlátnak feszült, miközben a lépcsőház sötétjében alulról Lugosi Jenő csöveinek sziszegése keveredett Radó Károly távoli, fojtott szitkozódásával. Erzsi néni nem kapkodott. A vastag, barna borítékot lassan becsúsztatta a kinyúlt mamusza feletti kötényzsebébe, mintha csak egy elintézendő gázszámlát tenne el.
– Zsófia a kilencesben megint a folyosón szórja azt a büdös zsályafüstöt, mert szerinte mérgezett a ház aurája – jegyezte meg az öregasszony teljesen hétköznapi, kimért hangon, miközben tekintete a homályban is vészjóslóan villant. – Pedig a bűzt nem a rontás okozza, Bálint. Hanem az, hogy a földszinti rendelőben dr. Szabó éppen a receptkönyvét lapozgatja a patikárius nővel, miközben Tormai főtörzs már úton van a bejelentés miatt.
Bálint a sötétben a lépcsőforduló felé pillantott, ahonnan Enci lépteinek visszhangja már teljesen kiveszett. A torka kiszáradt, a szuterén felől pedig megcsapta az orrát a nyirkos, gyanúsan nehéz levegő.
– Mit akar tőlem? – kérdezte sziszegve, az indulattól fojtott hangon.
– Nem sokat, fiam – lépett közelebb Erzsi néni, és csontos ujjával a szuterén sötétedő lejárata felé mutatott. – Ricsi odalent olyat dugdos a csomagtartóból kimentett áruból, ami megmenthetné a doki bőrét. elmész hozzá, és áthozod nekem azt a csomagot, mielőtt a főtörzs belép a kapun. Ha megteszed, Enci sosem tudja meg, kicsoda Erika valójában.