A régi fénykép árnyéka

A lépcsőházi feszültség elől Erzsi néni a saját ajtaja mögé húzódott, de a kémlelőnyíláson át látta, hogy a földszinti kapuban feltűnik egy ismerős alak. Bezerédi Melinda lépett a homályos előtérbe, bőrtáskáját szorosan a mellkasához szorítva. A lány nem sűrűn járt a Vászoly utcában, mióta apja, a néhai Bezerédi Ferdinánd eltávozott.
Melinda óvatosan lépkedett a sötétedő lépcsőfokokon. Amikor Erzsi néni kinyitotta az ajtót, a lány szó nélkül besurrant az első emeleti lakásba. Odabent a dohos levegőben egy elszíneződött, gyűrött szélű papírképet húzott elő a táskájából, és a kopott asztalterítőre fektette.
– Ezt apám régi iratai között találtam, Erzsi mama – mondta halkan. – Úgy gondoltam, magának látnia kell, mielőtt a házban végleg elszabadulnak az indulatok.
A fényképen Erzsi néni állt a fiatalabb Bezerédi Ferdinánd mellett, előttük pedig Bálint, Enci és Melinda nevettek a nyári napsütésben, gyermekként. Mielőtt azonban Erzsi néni eltakarhatta volna a felvételt, a félig nyitva felejtett ajtóban megjelent Szilágyi Marika.
Marika épp az emeleti folyosón haladt át, de a nyitott ajtó és a kerek asztalon heverő tárgy azonnal felkeltette a kíváncsiságát. Belépett a küszöbön, s szemei tágra nyíltak.
– Te jó ég, Erzsi... hát ez az a régi kép? – suttogta Marika, s ujjával a papír felé bökött. – Hát mégis igaz, amit a házban rebesgetnek Bálint származásáról?
Erzsi néni elfehéredő ujjakkal csapott le a képre, miközben a folyosó végén Dr. Bordás András épp dühösen kiselőadást tartott a biztosítékdoboz feszültségéről. Az I. emeleti szobában azonban a suttogás sokkal veszélyesebb szikrát gyújtott, mint bármilyen elektromos zárlat.