A professzor egyenlete

A lépcsőházi csendet nem a felbőszült lakók ordítása, hanem egy száraz, kimért köhintés törte meg a magasból. Dr. Bordás András korláton átreccsenő hangja hirtelen visszhangot vert a nyirkos falak között. Az idős mérnök elnyűtt zakójában, szemüvegét az orrára tolva lépett le az első lépcsőfokra.
– Zoltán, maga a bürokráciát keveri a fizikai valósággal – mondta Bordás, és hűvös, tanári pontossággal a sárga figyelmeztető lapra mutatott. – Ha lezárja a szuterén egyetlen szellőzőfolyosóját, miközben a hálózat feszültségingadozása miatti hőfejlődés a pincerendszerben jelenleg is eléri a kritikus szintet, akkor nem rendet tart, hanem robbanásveszélyes zárt rendszert hoz létre. Az R = U / I képletet maga sem írhatja felül házi szabályzattal.
Fekete Zoltán bizonytalanul megtorpant. A karjában szorongatott iratrendezős doboz megremegett, ahogy az öreg professzor szabatos kioktatása váratlanul kiszívta a levegőt a keménykedéséből. A folyosói izzó felettük kényelmetlenül felzúgott, a villanyóra gyorsuló kattogása végigfutott a falba süllyesztett csöveken.
Köves Dezső bá kihasználta a pillanatnyi megtorpanást: óvatosan, árnyékként húzódott arrébb Fekete könyöke alatt, míg Etelka reszketve simult a korlát tövébe. Dániel nem habozott tovább. Kihasználva a közös képviselő megingását, egy határozott lépéssel átlépte a sárga szalag vonalát, és a zárt szuterénajtó hideg kilincsére tette a kezét. Odabentről, a sötét mélyéből fojtott, tompa neszezés hallatszott.