A postaládák árnyékában

Enci szorítása elernyedt Bálint karján, ahogy elérték a földszinti postaládák előtti szűk teret. A csikorgó fémfedelek zaja élesen visszhangzott a magas falak között: Máté épp egy sárga fizetési felszólítást gyűrt a kabátzsebébe, miközben Dr. Balog Henrik a szokásos jéghideg eleganciájával igazította meg a nyakkendőjét mellette. A két férfi közötti feszültség szinte vibrált a levegőben; a ház ügyei és a felújítási alap körüli viták elől senki sem tudott kitérni a kapualjban.
– Bálint, te teljesen oda vagy. Mi történt veled odalent? – suttogta Enci, a szemében sűrűsödő gyanakvással és félelemmel. – Erzsi néni megint zsarol valamivel?
Bálint a kijelzőre pillantott. Dániel kétségbeesett üzenete égette a szemét: valaki kaparássza a zárját a sötétben. A biztonsági őr ösztönei azonnal riadót fújtak, de a kapott üzenetnél is fojtogatóbb volt Erzsi néni ultimátuma. A barna borítékban lévő bizonyítékok – Erika, a csecsemő, az eltitkolt élet – holnap reggelre romba dönthetnek mindent. Az öregasszony hálózatának szálai láthatatlanul fonták körbe az egész házat.
– El kell intéznem valamit a másodikon – mondta Bálint rekedten, elkerülve Enci tekintetét. – Dánielnek segítség kell, baj van a lakásánál.
Mielőtt Enci megállíthatta volna, Balog ügyvéd úr kimérten feléjük bólintott, majd elhaladt mellettük a kijárat felé. Bálint határozott léptekkel indult fel a lépcsőn, miközben érezte Enci feszült pillantását a hátán, és tudta: a szzorítás egyre erősebb, az idő pedig hamarosan végleg lejár.