A pincei elosztó füstje

Balog Henrik még két fokot lépett lefelé a korlát árnyékában, amikor a földszinti lépcsőfordulóban szembetalálta magát Kovács Tiborral. Az öreg villanyszerelő egy kopott villáskulccsal és egy nehéz gázlámpával a kezében kapaszkodott felfelé, sárgás fénysugara kíméletlenül rávilágított az ügyvéd kényelmetlen lapulására.
– Hová olyan sietősen, doktor úr? – mordult fel Tibor bá, és megállt a lépcső közepén, teljesen elállva a menekülési útvonalat. – A pincében a főkapcsoló alatti rézsín már vörösen izzik. Ez nem egy lecsapódott kismegszakító. Ha most nem választjuk le a hálózatot, a teljes első emeleti kábelezése elolvad a falban!
A félemeleten Szabó Gábor pattant ki a lakása ajtóján. A férfi láthatóan feszült volt, szeme gyorsan végigsöpört a sötét folyosón, majd azonnal Bordás professzor mellé lépett, szokatlan túlbuzgalommal ragadva meg az idős mérnök karját.
– Professzor úr, ne tessen a sötétben botorkálni, vigyázok önre! – mondta Gábor sietve, miközben tekintete a felső emelet felé villant, mintha Etelka árnyékát keresné a korlát mögött. Bordás professzor büszkén kihúzta magát a váratlan tiszteletadástól, és azonnal újabb fizikai tételeket kevert a veszélyhelyzet elemzésébe.
A csapdába esett Balog hátrált egy lépést, miközben Bálint kihasználta a figyelmetlenséget, és a kabátja belső zsebébe préselte a rendelőből megszerzett vastag, barna borítékot. Erzsi néni gyertyája egy pillanatra elvándorolt a fiatalokról, s a kapualjból felszálló, szúrós füstcsíkra tévedt. A pince felől ekkor baljós, sercegő hang hallatszott, amit egy éles szikrázás kísért: a ház elektromos hálózata végleg összeomlani látszott.