A fizika törvényei a sötétben

Erzsi néni még meg sem törölte viaszos ujjait, amikor a félemelet felől megcsikordult a parketta, és a sötétségből előlépett Dr. Bordás András. A nyugalmazott mérnök kezében egy 1982-es gyártmányú, laposelemes zseblámpa villogott, a másikkal meg egy ódon árammérő műszert szorongatott.
– Nevetséges! – dörögte az öreg, a fénycsóvát Bálint orrára irányítva. – Mióta nem tanítják az iskolában az Ohm-törvényt? R = U/I! Ez nem sima áramszünet, hanem túláram okozta zárlat! Fekete Zoltán ma is hiába járkált körbe a főelosztónál, a fizika törvényeit ő sem tudja bürokráciával felülírni!
Enci megszeppenten lépett hátra, Bálint pedig kihasználta a tudományos szónoklatot, hogy a háta mögé gyűrje a rendelőből kihozott borítékot. Bordás professzor azonban gyanakvóan közelebb lépett a tejüveges ajtóhoz.
– És mi ez a szag? – horkantott fel. – Ez nem égett szigetelőszalag, hanem szintetikus nyugtatók kémiája! Ha Nikola Tesla látná, hogy ebben a házban feszültségmentesítés alatt vegyészkednek, visszafordulna a sírjában!
A lépcsőház alsó fordulójában erre felneszelt egy árnyék: Dr. Balog Henrik kényelmetlenül összehúzta magát a sötétben, majd a hirtelen kirobbant akadémiai vita fedezékében megpróbált nesztelenül kereket oldani.