A papírlap a lépcsőfokon

Balog Henrik elégedetten igazította meg a nyakkendőjét, mint aki épp most sakkozta mattra a fél lépcsőházat. Radó Károly, a ház kihalófélben lévő rocklegendája azonban nem az a fajta volt, aki csendben tűri a tőkeőrmesterek rohamát. Karesz üvöltve rontott ki a gangra, kinyúlt atlétájában maga mögé utasítva a feszültségtől remegő Rékát.
– Maga normális, ügyvéd úr?! Hát miből fizessünk tripla alapot, talán a gitárhúrjaimból?! – harsogta, miközben Etelka a felső korlátnak támaszkodva, maró gúnnyal kontrázott: – Fekete úr ma amúgy is egész nap itt portyázott a hatóságiakkal, most meg még ezt az ingatlancápát is ránk szabadítja!
Enci kihasználva a másodemeleti orkánt, gyors léptekkel elindult lefelé a lépcsőn, de az első emeleti fordulóban azonnal lesből támadt rá Erzsi néni. Az öregasszony mint egy rutinos póki ragadozó csapott le a lány karjára, és baljósan sziszegte a fülébe:
– Ne szaladj, kislány! Balog már a pult alatti paktumokat rendezi, ha most nem lépsz, Bálint borítékjával együtt titeket is kisöpörnek ebből a házból!
Ekkor a méltóságteljesen leereszkedő Balog irattáskájának oldalsó zsebéből kihullott egy összehajtott, piros pecsétes papírlap. A titkos dokumentum egyetlen halk suhanással csúszott végig a lépcsőfokon, és pontosan Enci cipőjének orránál állt meg.