A nyomtalanul eltűnt iskolatáska

Ida kétségbeesett kiáltása vágott bele a lépcsőházi fojtogató csöndbe, épp mielőtt Bálint válaszolhatott volna Erzsi néni vádjaira. Az asszony a Miri Csemege ajtaját szélesre tárva rontott ki a belső udvarra, kezében a kislány iskolatáskájának díszét, egy kis műanyag kulcstartót szorongatva.
– Miri nincs meg! Három órára kellett volna megérkeznie a boltba, de az iskolánál azt mondták, már egy órája elindult hazafelé! – csuklott el Ida hangja, miközben tekintete kétségbeesetten pásztázta a gangot.
A szuterén lépcsőjénél álló Székely Ricsi dühös arckifejezése egy csapásra megenyhült, Fekete Zoltán pedig elhallgatott. A terjedő gázszag és az emeleten lóbált barna boríték körüli feszültség egy pillanatra másodlagossá vált a fenyegető riadalom árnyékában. Erika fojtott zokogással lépett vissza a korláttól, míg Varga Nóra a szomszédos ajtó résén át riadtan figyelte az udvaron kitörő zűrzavart.
Bálint lassan elengedte a korlátot, tekintetével Enci bizonytalan arcát kereste, de a lány már Ida felé sietett a lépcsőn. Egyedül a szuterén homályos zugában meghúzódó ex-légiós sejthette, merre bóklászhatott el a kislány, de szótlanul lapult az ajtórésben. Miri ugyanis olyan beszélgetést hallott meg a kora délutáni órákban a pincei tárolóknál, amit senkinek sem lett volna szabad.