A barna boríték árnyéka

Bálint félrelökte a korlát mellett álló Ricsit, és megindult lefelé a lépcsőn, hogy maga intézze el a gázcsapot. Fekete Zoltán határozottan elé lépett, elzárva a szűk átjárót, miközben a piros figyelmeztető cédulát lobogtatta.
– Lépcsőházi garázdálkodásért rendőri intézkedést kérek, Bálint! A főcsaphoz kizárólag a gázművek szakembere nyúlhat! – kiáltotta Zoltán, de a hangja a végén megcsuklott a feszültségtől.
A szóváltást egy éles, fém a fémen csikorduló hang törte meg az első emeleten. Erzsi néni ajtaja szélesre tárult, s az öregasszony lassan a folyosó korlátjához lépett. Ráncos kezeiben egy köteg elsárgult dokumentumot és egy gyűrött, barna borítékot szorongatott. Zoltán ma is körbejárt a házban, de arra ő sem számított, ami most következett.
– Elég volt a komédiából! – kiáltotta Erzsi néni meglepően erélyes hangon. – Bálint, te ne játsszad itt a nagyembert! Inkább meséld el a társaságnak, miből fizeted a szeretődet meg a másodikon a tartozásaidat! Vagy meséljem el én, mit rejt ez a boríték, amit a sógorom hagyott rám?
A lépcsőházban dermedt csend támadt. Dr. Szabó András a földszinti rendelője résnyire nyitott ajtajából rémülten pislogott kifelé, Kerekes Marietta pedig a félemeleten lapulva szorította magához a táskáját. Enci megállt a lépcsőfordulóban, tekintete szinte átfúrta Bálintot. Dániel lassan kihúzta magát a fal mellől, mert megérezte, hogy a tegnapi titkok láncolata most kezd végérvényesen kibomlani.