A nagylelkű segítség ára

Balog Henrik kimért, úriemberhez méltó léptekkel lépett elő a sötét kapualjból, miközben Fekete Zoltán már a földszinti kuka elhelyezése miatt ordítozott a pincelépcsőnél. Az ügyvéd karcsú, bőrkötésű mappáját az alkarjához szorítva állt meg a még mindig remegő Máté és Bianka előtt. A szivattyúk kattogása hátborzongató ritmust adott az ügyvédi mosolynak.
„Fiatalok, látom a gondterhelt arcukon a jövő súlyát” – kezdte Balog olyan lágy hangon, mint egy selymes mérget adagoló patikus. „Ez a felújítási alap, a büntetések, plusz a hitel törlesztője... megroppantják a legerősebb fiatal házasságot is. Pláne, ha a tegnap esti... kis botlásuk kiderül a hatóság előtt.”
Bianka arca éleset rándult, ösztönösen Máté karjába vájta a körmét. Máté védelmezően lépett előre, de a hangja elcsuklott, amint Balog egy összehajtott papírlapot csúsztatott ki a zsebéből.
„Vételi ajánlat. Készpénzben, ha még ma éjfélig aláírják. Megszabadulnak a hiteltől és a tegnap éjszaka fojtogató titkától, én pedig átvállalom ezt a pompás műszaki csődtömeget.”
Kerekes Lívia a lépcsőfordulóban elfojtott egy sikolyt, miközben táskájában veszedelmesen csörrentek össze a receptköteles fiolák. A ház nyirkos falai nemcsak a gázszagot, de a zsarolás elegáns illatát is hibátlanul vezették.