A menekülőút akadálya

Fekete Zoltán nehéz, dühös léptekkel indult el a gangon, cipője sarka szinte csattogott a repedezett kövezeten. A katasztrófavédelem ultimátuma még ott lebegett a bűzös, gázszagú levegőben, de a közös képviselő ahelyett, hogy a hálózati rekonstrukcióról beszélt volna, hirtelen megállt Karesz ajtója előtt. A sarokba állított, poros Marshall erősítő és a mellette tornyosuló lomok közvetlenül a menekülési útvonalban feküdtek.
– Ez tűz- és balesetveszélyes, tarthatatlan! – kiáltotta Fekete, miközben remegő kézzel egy sárga figyelmeztető cédulát ragasztott az erősítő fém rácsára. – Azonnal vigye be, Károly! Ha nyolc nap múlva visszajön a hatóság, még ezt is a nyakunkba varrják!
Karesz sápadtan, zilált hajjal lépett ki a küszöbre, de a torkára fagyott a szó; a fenyegető kiürítés híre teljesen megbénította. Pár ajtóval arrébb Várkonyi Gábor is visszahúzódott a félhomályba, tágra nyílt szemekkel figyelve a jelenetet, miközben Erzsi néni a kulcslyuk mögül leskelődve rögzítette a ház minden rezdülését.
Eközben a kapualj árnyékában Dr. Balog Henrik lassan kicipzározta elegáns bőrtáskáját. A zűrzavart kihasználva előhúzott egy előre megfogalmazott vételi ajánlatot, amely a sarokba szorított, hitelcsapdában vergődő lakók tulajdonrészét célozta meg. Hideg, számító tekintete rátapadt a reszkető Gáborra; pontosan tudta, hogy a katasztrófavédők döntése után a házban már senki sem fog tudni nemet mondani a filléres ajánlatára.