A hatósági döntés árnyéka

A lépcsőházat visszhangzó dörrenés után a katasztrófavédelem sárga mellényes ellenőre lépett ki a pinceajtón, nyomában Fekete Zoltánnal. A közös képviselő arca hamuszürke volt, ujjai görcsösen szorították az írótábláját. A hatósági tiszt megállt a lépcsőfordulóban, és felnézett a nyitott gangokra, ahol a lakók félve, a korlát mögé rejtőzve figyeltek.
– Szabálytalan áramvételezés, kilyukadt vezetékek és közvetlen életveszély – jelentette ki a tiszt száraz, hűvös hangon. – A jegyzőkönyvet felvettük. A társasháznak nyolc napja van az azonnali, teljes hálózati rekonstrukció elindítására. Ha a rendkívüli célbefizetést nem tudják teljesíteni, az épületet hivatalosan lakatlanná nyilvánítjuk, és elrendeljük a kiürítést.
A mondat súlyos kőként zuhant a dohos kövezetre. A másodikon Szabó Andrea kezéből kicsúszott a kilincs; elfojtott zokogása tisztán hallatszott a dermedt csendben. Gábor kétségbeesetten próbálta átkarolni felesége vállát, miközben tekintete odaforrt a kapualj árnyékában várakozó Dr. Balog Henrikre. Az ügyvéd elegáns tartással igazította meg zakója hajtókáját: a hatósági ultimátum hajszálpontosan abba a csapdába terelte a csődközeli családot, amit ő épített fel nekik.
Dániel a korlátnak támaszkodva érezte, ahogy a zsebében lévő telefon újra vibrálni kezd. Nem kellett ránéznie a kijelzőre ahhoz, hogy tudja: a házat fenyegető összeomlás árnyékában a névtelen zsaroló most fogja megadni a végső döfést.