A második emeleti rezgés

Bálint a második emeleti korlátnak támaszkodva próbálta álcázni magát egy darab sötétségnek, miközben a telefonja rejtett számon, de annál elszántabban rezgett a zsebében. Erika volt az, a biztonsági szolgálatos kolléganő – és egyben a legforróbb munkahelyi titka, aki nemrég egy pozitív terhességi teszttel törte át a céges flörtök kényelmes falát.
„Ha nem hívsz vissza két percen belül, felmegyek és bekopogok Encihez!” – állt a kijelzőn rikító üzenetben. Bálint homlokán hirtelen sűrűbbé vált az izzadság, mint a leégett villanyóra szaga a lépcsőházban. Erika nem csupán a karrierjét fenyegette egy megsemmisítő irodai botránnyal, de a teljes magánéletét is a szakadék szélére tolta.
A sötét folyosón botorkálva próbált távolabb húzódni az ajtajuktól. A terhesség híre óta Erika türelme végleg elfogyott, az éjszakai ultimátumok pedig mindennapossá váltak. Ha Enci megsejti, hogy a beosztottjával folytatott ártatlan túlórák mögött egy gyermeksírásos jövő lapul, Bálintot még a védőfelszerelése sem menti meg.
A lépcsőház alsóbb szintjéről ekkor halk suttogás szűrődött fel. Szilágyi Marika épp a vakoskodó szomszédoknak adagolta a legfrissebb híreket a kapualjban:
– Zoltán ma is egész nap körbejárt a házban, mint valami felajzott csendőr, semmi jóra nem számíthatunk...
Bálint foga koccant a feszültségtől. Miközben Enci odabent a lakásban meccset vívott a gyertyákkal, Bálint remegő hüvelykujjal gépelte a választ Erikának: „Ne csinálj őrültséget, tíz perc múlva a hátsó udvaron vagyok!” Tudta, hogy az időnyomás és a lebukás réme kötelet font a nyaka köré.